Fogadj örökbe, ne vásárolj!

Idén decemberben lesz 5 éve, hogy Füge az életünk része. Lassan 5 éve volt már, hogy elmentünk a NOÉ Állatotthonba, és örökbefogadtunk egy kiskutyát, aki (most már Mogyoróval együtt) azóta is teljes értékű családtag és imádjuk.

Hónapról hónapra egyre több az olyan menhely, ahol a rengeteg hontalan kutya miatt teltházat hirdetnek, a vidéki gyepmesteri telepekről pedig az önkéntesek, állatvédők nem győzik altatás elől kimenekíteni a négylábúakat.
Pedig a médiából (tv, internet) egyre többet hallani az ivartalanítás fontosságáról és a felelős kutyatartásról. Mégis úgy tűnik, hogy a sok információ ellenére, ez egy véget nem érő szélmalomharc és nincs megoldás...
Az ivartalanítás mellett az is sokat segítene, ha a szaporítók léte is ellehetetlenülne. Ha  mindenki, aki a pár ezer/tízezer forintért újságban, vagy interneten hirdetett "fajtatiszta" kiskutya megvásárlása helyett körbenézne a menhelyeken, a fajtamentéseknél, vagy elfogadná, hogy egy törzskönyves, visszakövethető (egészséges) ősökkel rendelkező kiskutya bizony nagyon drága, akkor nagy eséllyel enyhülhetne a teher az állatvédelemben.
És igen, vannak fajtamentők is, ahonnan nem keverék (akár kölyök) kutyát is is örökbe lehet fogadni. Tehát, ha valaki ragaszkodik egy adott fajtához, de nincs szükége törzskönyvre és nem szeretne kutyusával kiállításokra járni, akkor ez egy igazán jó lehetőség, és még segíthet is vele.
Ha pedig nincs preferált fajta, akkor (sajnos) temérdek keverék közül választhatunk a menhelyeken, gyepmesteri telepeken. Ráadásul a legtöbb szerevezetnek már honlapja és facebook oldalal is van, így akár otthonról is "körbenézhetünk" a menhely lakói között.
Egyébként a szaporítoktól vásárolt kutyusok sok esetben betegek, vagy valamilyen rendellenességük van. Így, ha az állat egyáltalán megéri a felnőttkort, az orvosi költségek miatt ezek az ebek hamar drágábbá válik, mint egy tenyésztőtől vásárolt négylábú társa. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen kölyök megvásárlásával egy következő alom létrejöttét támogatjuk.
Sajnos szapoírtók kapcsán saját tapasztalatom is van. Anyukám kutyusát, a hosszúszőrű tacskó Lilit, egy szapoírtótól vehettük. Persze ezt most már így 14 év távlatából jelentem ki, akkoriban ezt sajnos nem sejtettük. De az első hónapban majdnem elvesztettük őt. Az orvosok sem tudták mi baja, csak találgattak, de abban mindegyik biztos volt, hogy a probléma genetikai. Rengeteg pénzbe, sok-sok álmatlan éjszakába, idegességbe, aggodalomba "került", de Lili végül felépült. Aztán persze jött a többi gond: epilepszia, állkapocs deformitás, de szerencsére a kisnyugdíjas ma is köztünk van és vigyázunk rá, mint a szemünk fényére. 



Amit még fontos átgondolni, hogy belefér-e az életünkbe egy új jövevény. Ugyanis egy kutyus rengeteg időt, energiát, pénzt igényel és hatalmas felelősség. Rendszeres mozgásra, folyamatos oktatásra, nevelésre, törődésre van szüksége, egy kutyával teljesen átalakul az életünk.
Ne feledjük, egyáltalán nem kötelező állatot tartani, az is egy felelős döntés, ha belátjuk (persze még azelőtt, hogy vásároltunk/örökbefogadtunk volna egy négylábú társat), hogy ez nem nekünk való! Magunkhoz venni egy kis érző lelket egyáltalán nem játék, hamar elkezd kötődni, ragaszkodni hozzánk.

Arra buzdítok mindenkit, hogy tényleg jól gondolja át a kutyavállalást és ha arra jut, hogy belevág, akkor FOGADJON ÖRÖKBE, NE VÁSÁROLJON!