Hírlevél
    Facebook

    Fogyasztó Barát

    Fogyasztó barát információk a kutya webshopról

    Fizetési megoldás
    Tanúsítvány
    SSL Certificate
    Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz
    Kutyajó ötletek, életmód
    2018.01.28 16:48

    1 perc alatt eldől - Első A1 agility versenyek

    Január 20-án megvolt a 3. versenyünk is A1 agility kategóriában Fügével. De kezdjük az elején, az első megmérettetésnél, ami még tavaly novemberben volt.

    Ahogy azt a korábbi agilitys beszámolómban írtam, nagyon szerettem volna, ha november 19-re (az első A1 agility versenyünkre), már minden zónás akadályt megtanultunk volna Fügivel, de ez végül nem sikerült. Erre egyáltalán nem gondolok negatívan, de be kellett látnom, hogy a talán legnehezebb zónás akadály nekünk még nehezebben megy, mint gondoltam. Sokat gyúrtunk Fügivel a hintára, de lassabban haladtunk, mivel kicsit jobban félt ettől az akadálytól, mint a többitől.
    A hinta olyan, mint egy libikóka; a kutya a saját súlyával billenti egyik oldalról a másikra, ahogy átszalad rajta. Többféle módszerrel tanítják ezt az ebeknek, és általában az utolsó megtanítandó akadályok között szokott lenni. Kedvencünket fokozatosan érdemes hozzászoktatni, a legkisebb szögtől, billenéstől az egyre nagyobbig. Itt is, mint minden más zónás akadály tanításánál sokat kell dicsérni, például jutalomfalattal és rengeteg türelem kell hozzá a gazdi részéről. A hintának talán az is a nehézsége, hogy a kutyák szemszögéből nagyon hasonlít a pallóra, ezért ha összekeverik, meglepetést okozhat nekik, amint megmozdul alattuk a hinta.
    A zónás akadályoknak egyébként az a lényege, hogy az elején és a végén is van egy más színnel jelölt, jól látható terület, amibe a kutyának felfelé menet és lefelé jövet is bele kell lépni. Amennyiben ezt a kutya nem teszi meg, úgy az hibának számít a versenyeken; a bírák nagy figyelmet fordítanak ennek ellenőrzésére. Emiatt (és a balesetveszély miatt is) erre külön energiát kell fordítani, a kutyusok meg kell tanulják, hogy nem ugorhatnak le az akadály közepéről, és bele kell állniuk a zónába.

     Hinta                            Palló                                                                                             

    Szóval, mivel a novemberi versenyen még jobbnak láttuk nem erőltetni a hintát, nehogy Füginek rossz élménye legyen majd róla, tudatosan kikerültük ezt az akadályt mindkét futamban. Ez persze azonnali kizárást jelentett, de lefutottuk a pályákat és megvolt az első megmérettetésünk ebben a kategóriában.
    Elvileg az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki ennek a versenynek, ami jó is, meg rossz is. Azt gondoltam, így talán kevésbé izgulok majd, de ez persze nem így volt. Ez egy teljesen új szint volt nekünk, és hiába szoktunk edzéseken nehezebb pályákat is futni, a verseny az verseny. Akár nyerni akarsz, akár csak gyakorolni, mindig adódnak meglepetések. Felfokozott idegállapotban és ismeretlen pályán van egy, és csakis egy lehetőséged bizonyítani.
    Egy futamot általában 30-50 másodperc alatt lehet teljesíteni, de ez attól is függ, hogy inkább futós (nagy távolságokkal az akadályok között), vagy inkább technikás (bonyolultabb-összetettebb) a pálya. A versenyeken 2 futam szokott lenni, illetve van, ahol csinálnak egy harmadik,  „open” futamot is (ezen minden versenyző - A1, A2, A3 kategória- futhat szinttől függetlenül) rendeznek. Egy nap akár háromszor is lehet indulni, ami nem hangzik soknak, de ez korán reggeltől eltarthat egészen késő délutánig, a szervezéstől függően.


    Az első A1 -es versenyünkről bennem leginkább az maradt meg, hogy az a novemberi vasárnap rettenetesen hosszú és fárasztó volt. Igazából talán erre voltam a legkevésbé felkészülve, nagyon sok volt a szünet a futamok között. Ráadásul az időjárás sem volt kegyes a versenyzőkkel; esett és hideg is volt, és ezekben az agility csarnokokban általában nincs fűtés.
    A kutyáknak is megterhelő egy ilyen nap; rengeteg ingerrel kell megbirkózni (sok-sok idegen kutya, gazdi, hangzavar stb.). Szóval egy nap háromszor felkészülni, összpontosítani, felpörögni teljesen szétszórt időpontokban, nagyon nem könnyű feladat. Embert és kutyát is nagyon megterheli. Amit ott beláttam, hogy szükség van a kutyáknak egy nyugodt helyre, ahol pihenhetnek. Ez lehet az autó (persze csak ha az időjárás is megfelelő; se télen, se nyáron nem jó megoldás), vagy egy box/szobakennel. Az első versenyünkre mi nem vittünk magunkkal boxot és még Mogyi, a kajla vizsla is velünk volt, akinek mindig zabszem van a hátsójában, ez külön nehézséget okozott. Vannak akik több kutyával is indulnak egy versenyen, ami mindezt hatványozza, le a kalappal előttük!
    A novemberi verseny után aztán gyakoroltunk szorgalmasan, és januárban már volt két versenyünk, ahol teljes értékű futamokat mentünk hintával (ami még mindig nem tökéletes, de határozottan jobb lett).

    Eddig sajnos még nem sikerült hibátlanul futnunk, de volt már 3 értékelhető futamunk (1-1 hibával) és legutóbb egy 6. helyet is szereztünk 30 indulóból, Székesfehérváron.

                                 

    Nagyon büszke vagyok Fügére, de sokat kell még fejlődnünk és versenyeznünk, hogy meg legyen a kellő rutinunk és versenytapasztalatunk.
    Úgy érzem egyre magabiztosabbak vagyunk és hamarosan jönnek a hibátlan futamok is (ami sokszor elég lehet egy dobogós helyezéshez is). A recept szerintem itt is az, mint a legtöbb másik sportágban: sok gyakorlás és még több verseny; rutin, rutin, rutin...

    Szerencsére lesz mostanában jó pár megmérettetés, ahol el tudunk majd indulni. Jelentkezünk hamarosan további beszámolókkal!

    Márk

    Webáruház készítés